Vágó Zsuzsi:

Tündérmesét ki hinne még,úgyhogy eldobták?

Volt egy család, volt sok barát s itt egy börtön várt!

Egy kőszobor a kertben, nevetni volna kedvem!

Bolond ez mind!

Most kell a hit csak, hogy túl éljem!

Refrém:

Nincsenek csodák!

Az élet megy tovább...

És nincs mögötte más: egy ketté tört világ!

Nincsenek csodák!

Itt senki meg nem vált!

Egy gyermek szép hitét, mi eddig bennem élt, végleg szétzuzta egy kéz!

Megmondták ennyit ért!

Most bárki nézz rám egy kis senkit lát, és nem azt aki volt eddig!

Hamis reményt, hazug reményt miért is táplálnék?

Daccolni kell, nem érdekel a sok jó szándék!!

Egy kőszobor a kertben, nevetni volna kedvem!

Bolond ez mind! Most kell a hit, csakhogy túl éljem!

Vadon a virág felnő magától

Legyen az apám bármilyen távol!

Ez a hely egy rút börtön!

Nem hagyom, hogy megtörjön!

Most miért adnám fel?

Harcolnom kell!

Refrén2:

Nincsenek csodák! Lépnem kell tovább!

Míg van bennem erő, míg tart a bátorság!

Mert...

Nincsenek csodák, itt senki meg nem vált!

De miért gúnyolnék hát, egy szép mesét egy érzelmes, bájos legendát?

Abigél úgysem más, egy játék csupán!

Így könnyebb lesz tán!

Refrém3:

Hisz...

Nincsenek csodák!

Az élet megy tovább....

És nincs mögötte más : egy ketté tört világ!

Ott...

Nincsenek csodák, hol szívem megfosztják a legszebb álmoktól!

És vigasz nincs sehol!

De a világ most így egész! Fogadd el ennyit érsz!

Ha bárki most nézz, egy más embert lát és a lány aki félt, már nincs többé!

Nincs többé!