Abigél,Abigél,Abigél
Te csodálatos,titokzatos,
Hűvös,hideg,néma kőszobor...

Te lettél a varázs,a remény,
Éjben a fény...
Hittük mind-hogy ez mind benned él...

Abigél,Abigél,Abigél,
Abigél,Abigél,Abigél...
Megóvod azt,aki fél,
Abigél.
Abigél...

Eljön egy ember,
Mint a mesében,
Eljön,ha baj van,
Jön,hogy segítsen...

Úgy teszi mindezt,
Csendben és szépen,
Másé a taps
És másé az érdem...

Társa ő
Oly sok múltbéli hősnek,
Bármi jő,
Mindig új arcot ölthet:
Mint Kőnig tanár úr,
Mint Till Eulenspiegel,
Egy új Robin Hood,
Egy magyar Pimpernel...

Visszatér mindig,
Újra meg újra,
Ott is,hol más már
Gyáván lapulna...
Győzni tud minden
Mocskon és szennyen,
Úgy is,ha az már
Mindenkit elnyel...

Kell Abigél,
Ki életeket ment...
Kell Abigél,
Ki szebbé tesz mindent...
Orvos,vagy költő,
Wallenberg,Schindler
Tanár,vagy munkás,
Vagy püspök kereszttel,
Hisz mind Abigél,
Ki tenni nem fél,
S így lesz ember az ember!
Ember!