Mindegyik virág egy másik élet,
Különösek ám az orchideák.
Újra nyílik mind a tetszhalálból,
Friss erőre kap és szirmot vált.
"Meghalt" - nem hiszem, bárhogy mondják, én jobban tudom:

Mégis él tovább, hív az éjen át,
Lázad még, s legyőzi majd a holtak démonát.
Nem, nem látni őt, de ő lát, velünk él,
És itt van, én érzem, hall minket, mégis él tovább.

Olyanok mint ő, e pompás szirmok,
Hűvös titkosak az orchideák.
Úgy rendelte ő, ha elhervadtak
Holt virágokat mind itt hagyják.
"Meghalt" - mondják s a föld alatt van, de én jobban tudom:

Mégis él tovább, hív az éjen át
Lázad még, s legyőzi majd a holtak démonát.
Nem, nem látni őt, de ő lát, velünk él,
És itt van, én érzem, hall minket, és vádlón szól hozzám.

Nem volt soha férfi itt méltó rá,
Szabad volt és szép, csupa büszke bölcsesség.
Nem volt férfi a földön méltó rá,
Neki nem kellett a szerelem.

Mégis él tovább, jár az éjen át,
Lázad még, s legyőzi majd a holtak démonát.
Nem, nem látni őt, de ő lát, velünk él,
És itt van, én érzem, hall minket, ő itt él tovább,
Él és lát tovább,
épp csak szirmot vált,
ő itt él tovább.