ÉN:
Itt vagyok a csónakháznál!

MAXIM:
Mi az ördögöt keresel itt?

ÉN:
Semmit,csak egy kicsit körülnéztem.Az egész öböl Manderleyhez tartozik?

MAXIM:
Bent voltál a csónakházban?

ÉN:
Nem!Miért?

MAXIM:
Oda senki nem megy be!Világos?És azt sem akarom,hogy errefelé sétálgass!Gyűlölöm ezt a koszlott csónakházat!Rosszul vagyok tőle,hogy itt látlak!

ÉN:
Az ott egy bója?

MAXIM:
Mit érdekel az téged?Miért fontos neked az az istenverte bója?

ÉN:
Maxim,kérlek!

MAXIM:
Mit kérsz?Mit?

ÉN:
Semmit!Megrémítesz!

MAXIM:

Ez téboly,meddig gyötröm még?
Miért őt?Szorong a lelkem,kétség bánt!
Csak engem érhet vád!
Hisz élhetnénk a földön bárhol már
Hát miért,miért ez a béklyó rajtunk
Bár tudnám,hogy miért is vonz még mindig Manderley

De kár!Emlékszem gyermekként
A lágy,hullámzó tengerhang úgy hív
Elringat álmot ád
Nincs többé híd,borzasztó szellemhang
És már átokként kínoz engem
Ó,miért jöttem vissza,miért is vonz még Manderley
Folyvást csak a múlt kisért,itt Rebecca mindig itt várt rám
Azt hittem egy új esély
Az új szerelmem eltörölhet
Minden átkos álomképet
Hogy megleljem a békém
De félek,hogyha elmegyünk
A múlt akárhol ránk lel majd egy nap
Menekvés úgysem vár
Maradok hát
Kegyetlen ellenfél a múlt
Legyőzöm ezt az átkot
És ha az kell hátrahagylak végleg Manderley
Győzök végül tudom én
Futnak majd az árnyak és az éj!