Száz sóhaj száll felé, árnyékok hívják,
Gyászolják, suttogják:
Nincsen hely másnak e házban,
Csak félj, hazatér,
S átok sújt téged, ha a trónját bitorolnád.
Minden tárgy féltékeny rád,
Minden tiltóan áll, mert itt minden a jöttére vár.

Rebecca, bármerre jársz te most,
Vágyódó lelked vonz az otthonod felé,
Mégis élned kell, ébredned kell,
Rebecca, ébredj, Rebecca,
Hagyd az éjszakát, hisz vár rád Manderley!

Feltűnik majd egy nap, eljön és ítél,
Bosszút áll, megtalál,
S nem lophattok tőle, mert lát titeket,
S lakoltok csúnyán minden egyes aljas bűnért.
Ez a ház rá vár itt még, sose felejtették,
Akik éltében szolgálták rég.

Rebecca, bármerre jársz te most
Vágyódó lelked vonz az otthonod felé,
Mégis élned kell, ébredned kell,
Rebecca, ébredj, Rebecca,
Hagyd az éjszakát, hisz vár rád Manderley

D: Itt él, tisztelned kell!
Én: Jaj, ne!
D: Ne lopj, övé e hely!
Én: Nem!
D: Tűnj csak el!
Én: Menjen el!
D: Menned kell!

D: Rebecca
Én: Halott már...
D: Bármerre jársz te most
Én: Nincs már...
D: Vágyódó lelked vonz az otthonod felé
Én: Meghalt, és úgysem bánthat ő!
D: Mégis élned kell, ébredned kell, Rebecca,
Én: Nem jön soha már!
D: Ébredj, Rebecca!
Én: Akkor hát miért védi úgy?
D: Hagyd az éjszakát, hisz vár rád Manderley

Együtt: Rebecca!