Én:
Páratlan látvány a kékeszöld tenger
A csillámlás e harsány fény
Számtalan hófehér pontocska száll
És lent röpdös száz sirály

Mr. De Winter? Mr. De Winter! Mi van magával?
Hűvös a szél, én inkább megvárnám az autóban.

Max:
Kérem, bocsásson meg nekem, csak egy fájdalmas emlék
Kár volt ide hoznom magát

Én:
Mr. De Winter maga, maga nagyon boldogtalan ember

Max:
Max, szólítson Maxnak, ahogy a barátaim

Kórus:
Álomszép felesége vízbefúlt REBECCA
Szörnyűség, tart a gyász még, nem néz más nőt, csak Rebeccát

Max:
Maga nagyszerűen rajzol, igazán tehetséges

Én:
Az apámtól örököltem

Max:
Nagyon hiányzik?

Én:
Csodálatos ember volt

Max:
Azt hiszem, van bennünk valami közös
Mindketten egyedül állunk a világban

Én:
Tessék!

Max:
Nekem?

Én:
Igen, csak egy kis apróság az együtt töltött napokért

Mert Önnel éltem át én, hogy fontos lett egy másodperc
És sokkal könnyebb volna minden, ha palackban őrizhetném
Mint egy parfüm illatát