Giselle:
Így jössz majd rá, így érzed,
Így jössz majd rá, vár rád!

Zenész:
Mondd el neki, bármit érzel!

Giselle:
Mondd, hogy neked márcsak ő kell!

Együtt:
Mondd, hogy neked tényleg ő kell,
Ő kell, tényleg ő kell.
Mondd el neki, bármit érzel!
Mondd hogy, neked márcsak ő kell!
Tényleg, tényleg Ő kell!

Giselle:
Szeretni, tudni kell ápolni minden érzést,
Naponta bátorítsd mielőtt szól a lány!
Bár tudhatnád, mit érez!
Bár tudhatnád, hogy vár!

Kell egy kis pársoros levél,
Hogy érezhets, hogy gondol rád!
Kell egy szál virág, ha szürke fent az ég!
S még:
Naponta kell az, hogy érezd,
Hogy ugyanúgy vár mint rég!
Kell egy-két jel, pár fontos jel,
Semmi más!

Zenész:
Mondd el, neked márcsak ő kell,
Mondd el, nehagyd, hogycsak sejtse,
És félénk szíve ezt a kételyt,
Bánkódásba rejtse!

Giselle:
Minden ember boldogan szeretne mindig élni,
Megtalálni azt, akit a sors néki szánt!
Bár tudhatnám, mit érez!
Bár tudhatnám, hogy vár!
Elvitt-e valaha bálba, úgy hogy közben hozzád bújt?
Dudolt e füledbe néhány régi dalt?
Jelekkel tudtodra adta, hogy a szíve hozzád húz!
Így jössz majd rá, mit érez!
Így jössz majd rá, hogy vár reád!
Még vár rád!

Így jössz majd rá, mit érez!
Így jössz majd rá, hogy vár reád!

Ha úgy öltözik a kedvenc, hozzád illő színekben!
Pikniket is rendez, s néhány gyertyát gyújt, óóó!
Érzed, hogy szeret, ha rád néz!
Mosolyod csak szépet nyújt!
Így jössz majd rá!
Így jössz majd rá!
Így jössz majd rá!
Így jössz majd rá!
Így jössz majd rá, hogy vár reád!
Így jössz majd rá!